Mi is az a méhszájseb?

Az orvosi nyelven ectropium-nak nevezett állapot lényege, hogy a méhnyakcsatornát bélelő, élénkvörös, mirigyes hengerhám „kikúszik” a méhszáj külső, halványrózsaszín felszínére. Ez a vöröses terület egy nőgyógyászati vizsgálat során sebszerű látványt nyújthat, innen ered a köznyelvi elnevezés. Ez a jelenség leggyakrabban a hormonális változások hatására alakul ki, ezért különösen gyakori:

• fiatal, fogamzóképes korban lévő nőknél,
• terhesség alatt,
• hormonális fogamzásgátlót szedőknél.

Ritkábban okozhatja gyulladás, fertőzés vagy valamilyen mechanikai irritáció is. Önmagában a méhszájseb nem daganatos elváltozás és nem is a méhnyakrák előszobája.

Milyen tüneteket okozhat?

A legtöbb esetben a méhszájseb semmilyen panaszt nem okoz, és csak egy rutin nőgyógyászati vizsgálat során derül rá fény. Amikor mégis tünetekkel jár, azok általában a következők lehetnek:

• Bővebb hüvelyi váladékozás: A mirigyes hám több váladékot termel, ami a megszokottnál erősebb folyásban nyilvánulhat meg.
• Kontaktvérzés: A méhszáj felszínére került hengerhám sokkal sérülékenyebb, ezért szexuális együttlét vagy egy nőgyógyászati vizsgálat során enyhe, pecsételő vérzést okozhat.

Fontos, hogy ezeket a tüneteket ne hagyjuk figyelmen kívül, mert más, komolyabb elváltozások is okozhatják őket.

A kivizsgálás és a kezelés menete

Ha a vizsgálat során méhszájsebre utaló jelet látunk, az első és legfontosabb lépés a méhnyakrákszűrés (citológia) elvégzése. Ezzel a fájdalommentes kenetvétellel kizárható, hogy a háttérben kóros sejtelváltozás áll-e. Szükség esetén a szűrést kiegészíthetjük HPV-teszttel vagy a méhszáj mikroszkópos vizsgálatával, a kolposzkópiával is.

Ha a szűrővizsgálatok eredménye negatív, és a méhszájseb nem okoz a páciens számára zavaró tüneteket, akkor semmilyen kezelésre nincs szükség. Elegendő a rendszeres, évenkénti kontroll.

Kezelésre csak akkor kerül sor, ha:

• a méhszájseb kellemetlen panaszokat, például zavaróan bő folyást vagy rendszeres kontaktvérzést okoz,
• vagy ha az elváltozás kiterjedése akadályozza a méhnyak csatornájának megfelelő citológiai mintavételét.

A kezelés célja, hogy a méhszáj külső felszínén lévő hengerhámot eltávolítsuk, lehetővé téve, hogy a helyét az eredeti, ellenállóbb laphám foglalja el. Ez egy gyors, rendelői körülmények között elvégezhető, minimális kellemetlenséggel járó beavatkozás. A leggyakrabban alkalmazott módszerek a fagyasztás (krioterápia) vagy a méhszáj elektrokoagulációja. Mindkét eljárás fájdalmatlan és hetek alatt teljes gyógyulást eredményez.

A legfontosabb tehát, hogy a „méhszájseb” diagnózisától ne ijedjünk meg. Rendszeres nőgyógyászati szűréssel és orvosi kontrollal megbizonyosodhatunk róla, hogy ártalmatlan állapotról van szó, amely csak indokolt esetben igényel egyszerű beavatkozást.